Site Overlay

2500 éves az arcelemzés tudománya

A mindennapjainkban fontos szerepet kap az arc felépítésének vizsgálata. Az elv szerint az arc vonásai, a szemöldökök, a száj, a szemek különböző belső tulajdonságokra engednek következtetni.  Gondoljunk csak bele, miért lett egyre szélesebb a nők állkapcsa az elmúlt évtizedekben, miért vékonyodik el egy gyermek arca, ha a szülei válnak, vagy az érzéseiről csak ritkán nyilatkozó férfi felső ajkai hová tűnnek idősebb korban?

Az arc formájának elemzése és belső tulajdonságokkal való összekapcsolásának elmélete nem mai találmány. Barlangrajzokról tudjuk, hogy már az ősember is állatokhoz hasonlította társait azok jellemvonásai alapján. Az ókori Egyiptomban Ehnaton (i.e. 1300-as évek) foglalkozott ezzel a tudományággal, a görögöknél  Hippokratész, Galenus és Arisztotelész.

A középkorban arab filozófusok végeztek alkatfunkciós megfigyeléseket, később katolikus kolostorokban tanulmányozták a témát, bár az egyház valójában eretnekségnek tartotta az elméletet.  Az 1800-as években fiziológusok és anatómusok koponyaméréseket végeztek és ebből következtek a személyiségjegyekre.

A frenológia, más néven koponyadudor tan rendkívüli érdeklődésnek örvendett a 19. században. Ezt ötvözve a személytannal (perszonológia) és a külsőből való jellemkövetkeztetésekkel (fiziognómia) a 20. század derekán az amerikai Whiteside házaspár egy meglepő kísérletbe kezdett. Több mint ezer véletlenszerűen kiválasztott férfit és nőt kértek fel egy vizsgálatra, melyben alkatfunkciós jellegzetességeket vizsgáltak.

A kutatáshoz összeállított tesztet mindenki kitöltötte saját magáról, egyet egy közeli ismerősük is kitöltött róluk, továbbá egyet egy távoli ismerős. A tesztet készítők is – először látták életükben a tesztszemélyt – leírták, mit gondolnak, milyen személyiséggel bírhat az alany a külső jegyei alapján. Az eredmények kiértékelését követően 1 százalék eltérést mutattak a tesztlapok.

Ma már tudjuk, hogy agyunk mindössze a másodperc tört része alatt feltérképezi a másik ember arcvonásait. Szinte azonnal rokonszenvesnek vagy épp ellenszenvesnek érezzük azt is, akivel még egy szót sem váltottunk. Ennek egyik oka, hogy elménk a korábbi tapasztalatainkból merítkezve akaratlanul is megítél mindent és mindenkit.

Legyen az párválasztás, állásinterjú, lakásvásárlás vagy csak bármilyen interperszonális kapcsolatot igénylő élethelyzet, szemünk egy szemvillanás alatt végig pásztázza a másik embert a feje tetejétől a lábujjáig.